Kedves Olvasó! Most életem egyik legszebb délutánját szeretném veled megismertetni,mert annyira jó volt, hogy ezt muszáj "kiírnom" magamból. :)

Szóval Katával megbeszéltük tegnap,hogy meglátogatjuk mamát. Ez sajnos akkor nem jött össze,mert késő is volt és abban sem voltunk biztik,hogy mama otthon van-e. Ezért a mai nap mellett döntöttünk. És  jól tettük. Mama is otthon volt és még a nap is kisütött. És mi bementünk, leültünk és ettünk egy kis jégkrémet. Közben el kezdtünk beszélgetni és szépen lassan mama el kezdett mesélni a régi időkről. Annyira jó volt hallgatni,hogy milyen volt az élet régen, mik történtek a faluban...És mamából utána már csak jöttek a szavak. Hallottunk viccesebb és szomorúbb részeket egyaránt. Elmesélte, hogy a faluban amikor a szomszédjai sunyiban [:)] áthívták cseresznyézni,elkezdett énekelni. Erre a(z) -akkoriban még- szomszédlány 'Ezt én is tudom!" Hááát igen ám csak annak a dalnak volt dallama is,és az enyhén szólva nem épp a legjobb vonalban haladt....

De azt is megtudtuk, mennyit imádkozott apák miatt, amikor kórházba kerültek a motoros balesetük miatt... 

És az is kiderült,hogy drága hőn szeretett érsapám sem egy autót tört már össze. (Remélem akkor ez eszébe fog jutni,amikor ne adj' isten én is megkarcolnék egyet...xP)

Úgyhogy mamának is rendesen kellett tartania magát. Én csodálom,hogy hogy bírt ki ennyi mindent.

És mindezt úgy tette,hogy -úgymond-ellenséget nem is szerzett. Mindenki bátran mert hozzá fordulni,bíztak benne. Amikor pedig valamelyik gyereke lebetegedett és nem ment a szövőbe,akkor azt mondták neki inkább vigye a gyereket is csak legyen, mert ezek mind olyanok mint a búbánat![:)] Hát igen... És amikor mama ment, mentek a viccek is meg minden.... 

 És ez jó!Jó tudni, hogy lehet ellenségek nélkül is élni. Nem eltaposni senkit, csak saját magát adni és ezáltal megkedvelni. Szeretnék én is ilyen lenni... aki tud nevettetni, vigasztalni, bátorítani és persze gyönyörűen énekelni....

Jól lehet mama történeteiből igazi regényt lehetne írni, vagy ami még jobb filmet rendezni.... Mégsem teszik/tesszük. Így ezek a történetek megmaradnak nekünk,az unokánknak, és jókat fagyizgatunk sztorizgatás közben...