http://www.youtube.com/watch?v=ZOqUFqF_ZwM
http://www.youtube.com/watch?v=EDV6XPqxFvw&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=QlUzLDDUTdg&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=Ic4q4Ab0oRI&feature=related

Gondolkozom...elég sok mindenen...
Néztetek már tükörbe,miközben kívülállóként szemléltétek magatokat?? Hogy ez vagyok én, ezt kell elfogadni és jobbá tenni. Mások nem látják a belső tulajdonságaidat,de te tudod mi vagy valójában. A külső csak egy fedőlap...és ahogy mondani szokás "ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet!" Megmutattad már az igazi valódat bárkinek is? Vagy esetleg félsz? S Jobbnak találod álarc mögé rejteni magad?
Én már egy párszor elszórakoztam ezen...hmmph... érdekes,mi?? Egy "szokványos" 16 éves nem szokott ilyesmiken gondolkodni...a legtöbbje legalább is nem, én pedig nem is vagyok egy igazán "szokványos" alkat. A múlt éjszaka ahogy bámultam a tükörképem eszembe jutott egy pár dolog... Olyasmik mint pl.: ez lennék én,kívülről?? hümm... *egós én*  nem rossz... mármint nem ijesztő,és még nem is csúnya (>< nah egy frászt nem!) kedves?? Igen, az arca alapján az. *.* Kék szem,szép, finom vonalú száj- a büszkeségeim. (állítom,a legszebb dolgok rajtam ><) Első ránézésre olyan...ártatlan? Nem mondaná senki se azt hogy szemtelen vagy nagyszájú...

de mégis miért ilyen...?? nem tudom... talán...

Egyszer olvastam valahol hogy azt az arcot kapjuk amit megérdemlünk...Kiskorunkban a "velünk született arcot viseljük",majd amikor felnövünk azt az arcot kapjuk amit megérdemlünk.
Eleinte minden (nem egótól eltelt) ember -nem azért hogy bárkit is megsértsek- csúnyácskának látja magát. Én is így gondoltam. Aztán választhatunk: vagy hozzászokunk, vagy nem. A modern technikának hála, ha megengedhetjük magunknak, át is szabathatjuk azt a bizonyos fedőlapot. A döntés csak rajtunk múlik.
Azt hiszem mindenkinek kell egy kis idő hogy elfogadja magát kívülről.
De ez még csak az első lépés. Azután tudnunk kell magunkba nézni.

Lássuk csak, tényleg az vagyok,aki? Vagy még én is tévednék saját magamról? Meglehet. Néha még én sem tudom hogy ki s mi vagyok, pláne nem azt hogy mi leszek... Amit tudok magamról: álmodozok....nagyon sokat...napokat,heteket,hónapokat,éveket... Lehet hogy az egész életemet álmodozások közt fogom leélni,de engem az sem érdekel. "Álomvilágban élsz!"-szokták mondani. És mi van, ha igen? Ha álmodok, lehetőségem nyílik. Bármire. És ha azt az álmot meg tudom valósítani....hmm...elismerés,siker,elégedettség...Mind,mind olyan érzés,ami akkor tör ránk ha valamit jól csináltunk... Nem tudom mi leszek, mi lesz velem 5-10 év múlva,de azt tudom hogy álmodozni még akkor is fogok... Egészen addig míg legalább az álmom egy része valósággá nem válik.

Makacs. Igen,az is vagyok. Nevezhetjük még eltökéltségnek,kitartásnak,konokságnak...aminek csak akarjuk. Szituációtól függően szeretem ezt a tulajdonságomat. Van,amikor idegesít és van hogy nagyon hálás vagyok érte. Így a legtöbb dolgot,amit elkezdtem,be is fejezem... az biztos hogy félkészen sose hagyom...akkor már inkább el se kezdem.-Tipikus vízöntő. És ennek a jellemvonásnak hála a legtöbb célt,amit szeretnék, el is érem.

Hát,igen...amit szeretnék...azt hiszem ezt is,úgymond, "vízöntőségemnek" köszönhetem. Nem szeretek másoknak megfelelni. Az a célom,hogy magamnak bizonyítsak. "Én tudok,igenis,képes vagyok rá!" Bár egy részem...mégis csak mások elismeréséért küzd... Rossz. Nem az,hogy Nekik kell hogy megfeleljek... hanem az hogy nem hisznek bennem. Fáj. Miért? Érzem.... Talán ezért van a folytonos álmodozás??

Szorgalom.? Ez az a "dolog" amivel hadi lábon állok. Pont ezért,az amit szeretnék dolog miatt. Igyekszem, megpróbálok plusz munkát vállalni,de van hogy még azt sem tudom befejezni,ami kötelező lenne. Talán egy olyan hely kellene nekem...de szerintem mindenkinek olyan hely kellene,ahol az van amit ő akar.

Nagyszájú. :$ Talán az ember legrosszabb tulajdonsága. Néha igazán tud bántani,hogy előbb beszélek,mint gondolkoznék. de azt hiszem...néha ezért is hálás vagyok. (lehet,hogy ezen változtatni kellene...?)

Hirtelen. Ezt is lehet sokféle képen mondani: szeles,kapkodós stb...Ez is egy a legrosszabb (egyben legjobb) tulajdonságaim közül. Sokszor kapkodok,sietek pontosabban rohanok (fogalmam sincs hogy minek),ami alapjáraton galibát tud okozni. De,szerintem, ha a belső tulajdonságaimat nézem, ott is csak rosszabb. Ok nélkül, bárkire,bármit rámondani...a másiknak nem fog jól esni. Ha olyan állapotomba vagyok,akkor könnyen fel lehet idegesíteni, és a nagy számnak hála,az illetőnek lehet hogy óriási baromságot fogok mondani,teszem ezt ön szántamon kívül.
Próbálok lassítani,mert ez a hirtelenség,folytonos menés,egy percnyi pihenő nélkül, nagyon fárasztó tud lenni, és az egész életemre kihat ez a jellemvonás.

Lelkiismeretes. Szerintem a legtöbb ember,aki ismer,nem hiszem hogy ezt mondaná rólam. Pedig az vagyok,én már csak tudom. És néha ez is nagyon tud hátráltatni, nem...hálásnak kell lennem Istennek,hogy rakott belém "ilyet". Nem úgy,mint... Sokszor,ez a tulajdonságom,ment meg sok mindentől. És jó vészjelző... azt hiszem...


Ezek azok,amiket fel kell ismernünk magunkban,legyenek rosszak vagy jók.Aztán lépjünk...a "rossz énünket" próbáljuk meg megjavítani. Persze, ez nem úgy megy mint egy meghibásodott kocsinál. Ez annál sokkal bonyolultabb.
*dudálnak*...Esküvői menet...egyszer arra is sor kerül...remélem...
De ha igyekszünk és igazán akarjuk egy idő után érezhetünk valami változást. Egy jobb én felé,miközben megtanuljuk elfogadni magunkat úgy ahogy vagyunk.

"Az emberek változnak."-és tényleg! De azt hiszem,mindenkinek szüksége van erre a változásra...az már csak rajtunk áll hogy jó vagy rossz lesz.

...mindenesetre próbáljuk meg úgy hogy jó legyen...

«

»