...És akkor felébredtem. Hátborzongatóan éreztem magam, szívem hevesen kalapált. Rémült voltam.
Ez szörnyű! Tényleg az volt...Tudtam,biztosan éreztem, hogy nagyon rossz. A félelem magával ragadott. Hirtelen a telefonom után kaptam. Szükségem volt valakire,aki megnyugtat, csak ez járt a fejemben. Már a névjegyzékben kutattam legjobb barátnőm neve után,mikor észhez tértem. De mégis mit mondhatnék neki? Hogyan magyarázzam el?? Ugyanis én se tudtam semmit az egészről... Annyival tisztában voltam hogy rossz. De mégis mi? Minden egyes ébredés után ez az érzés fogott el. Azonban fogalmam sem volt hogy miért. Az álom,amit minden egyes éjszaka átélek, ébredés után megszűnik. Egyszerűen... Felszívódik. És semmire sem emlékszem. Pusztán az érzés marad... ez a furcsa,rémisztő érzés....
Ekkor letettem telefonom, majd kimásztam ágyamból. Egy alapos nyújtózkodás után,összeszedtem gondolataimat, majd összeállítottam a képzeletbeli listát napi teendőimről.
8.00-10.00-tanárok
10.00-edzés 11.00-ig, majd jön a sok seggfej... Nagyon utáltam őket. Hogy kik azok az ők? Újságírók. A hülye pletykalapok készítői. Már csak rájuk gondolni is rossz...Még szerencse hogy csak egy fél órát kell rájuk szánni.
11.30-tól énektanár.-ez is vajon minek? Elismerem képzésre szorulok,de...mindegy. Carlosnak akkor is nehéz lenne megmagyarázni.
12.00-ebédszünet. Szemeim felcsillantak a gyomrom pedig hangosan megkordult. Jól van! Jól van! Mindjárt kész a reggeli! Mondtam pocikámnak nyugtatásképp.
13.00-tánc.
A délutáni programjaim többségével még nem voltam tisztában. Carlos mindig csak a reggeli teendőimet közli,majd ha azokon túlestem a többivel tájékoztat. Nem akarja hogy túl sok mindenre koncentráljak.
Míg összeállítottam a listát elvégeztem reggeli teendőimet. 
Itt az idő reggelizni!^^-csüccsentem le a konyhapulthoz. Bekapcsoltam a tv-t majd elkezdtem falatozni finom reggelimet, ami egy adag müzli volt gyümölcsökkel vegyítve. Nyami! Szeretem az ilyen típusú kajákat. Nem túl hizlaló,de még vitaminokkal is jár. Miközben épp egy nagyot nyeltem, hirtelen megláttam magam a híradóban. Szemeim tágra nyíltak, a kaja félre csúszott,kénytelen voltam egy pohár vízért rohanni, hogy segíthessek magamon. Miután sikerült megnyugodnom, leültem, hogy a hír maradék részét meghallgassam. Tudtam hogy az egy hónap múlva esedékes Dream  c. balett az év, sőt talán az év tized legnagyobb dobásának készül, de erre azért nem számítottam. Ezt tényleg komolyan vették. Véresen komolyan.
És hogy nekem mi közöm van ehhez? Először is Liznek hívnak. 20 múltam úgy kb. 6 hónapja. A városi balettben táncolok, egészen pontosan Madamme LaRou tanodájában,ez évben mint vezető táncos. Ez a legszigorúbb, egyben legjobb iskola a környéken. Nem. A legjobb iskola egész Amerikában! És amióta énekeltem egy rendezvényen,a véletlen folytán pedig Carlos is ott volt, azóta mint énekes is tevékenykedem. Az angyalok városában élek. Egyedül. A szüleim utaznak a munkájuk miatt. De itt vannak nekem a barátnőim, akiket imádok. (: Ők a legfontosabbak. És ráadásul, ha ez még nem lenne elég, itt van ugyebár Carlos is. Ő Hollywood egyik kulcsfontosságú figurája, egyben az én menedzserem. Nagyon vigyáz rám... És arra is hogy egyben maradjak... ^^" Kicsit apáskodó, de pont ezért kedvelem. Bolondozós típus vagyok, és imádok mosolyogni. Sok barátom van...a környéken szinte mindenkit ismerek. Amilyen gyakran csak lehet összejárunk.Bár mostanában megszaporodtak az "ismerőseim". Részben a darab, részben pedig "énekesi" mivoltom miatt. Bár eddig még csak egy pár számom jelent meg...nem értem miért vannak úgy oda. Carlos ilyenkor mindig azt vágja a fejemhez,hogy "Csak engedd szabadjára magad!" Tudja hogy az éneklés és a tánc a mindenem. Eleinte azt akarta hogy hagyjam abba a balettozást, de mikor "felvilágosítottam" hogy akár az angol királynőt is idehozhatja akkor sem fogok róla lemondani, végre felfogta. Úgyhogy most így tengetem napjaimat. Fura dolog ez az egész, de remélem tényleg belejövök. Sosem akartam világhírű táncos lenni...pláne nem énekes. Nem szeretném holmi "celebként" végzeni. Egyszerűen a hideg ráz már a gondolattól is... pfujj...egy rakás idióta...
A telefonom hirtelen megcsörrent. Mintha villám csapott volna belém, úgy tértem magamhoz bóbiskolásomból.
-Szia Carlos!-köszöntem menedzseremnek.
-'Reggelt Liz! Készen állsz??
-Mint mindig.-hangzott a gyors válasz. Felpattantam, fogtam a tatyómat és csuktam is az ajtót hogy pót apukám elfurikázhasson a magántanáromhoz...

«

»