Az órák letudva! Pipáltam ki képzeletbeli listám ezen pontját. Carlos már lent várt rám. Miután behuppantam a kocsiba, elkezdett valamit mondani,de nem igazán tudtam rá koncentrálni...Egy kép villant be. Ijesztő, homályos kép. Egyszeriben a félelem kerített hatalmába, azonban ez az érzés úgy múlt el,mint ahogy jött. Megkértem hogy ismételje el mondandóját, ami így visszatekintve tényleg nem volt túl fontos. Mindössze a holnapi óráimat törölte programomból. Azért elismerem, ez feldobott. Legalább több időm lesz a darabra készülni. Tökéletesnek kell lennie! Nem elég hogy jó, vagy átlagon felüli legyen...nem. Senki sem hibázhat. Főképp nem én. A bemutató lassan elérkezik,ezért mindent bele kell adnom. Próbálom nem túlhajszolni magam, hiszen ez sem vezet jóra...azonban el akarom kápráztatni a közönséget. Azt akarom hogy olyan legyen amihez foghatót eddig még sosem láttak.
Boldogságom szertefoszlott, helyét idegesség váltotta fel. Ha eszembe jutott a fellépés mindig ez az érzés fogott el. Bár nem egyszer játszottam már főszerepet, ez mégis megremegtetett. Az elvárások hatalmasak. És meg kell felelnem. Folyton csak ez járt az eszemben.
Ahogy beléptem az edzőterembe, Carlos abban a pillanatban észrevette hogy valami nem stimmel.
-Liz, mi' baj?
- Csak...nem fontos.-inkább nem szólok, nem traktálom ilyenekkel.Van neki amúgy is elég gondja.  
-Már hogyne lenne fontos! Amikor a kocsiban ültél akkor is furcsa voltál...és most is...Feszült vagy. Tudom,hogy a darab nagy nyomást mér rád,de ez kezd egyre rosszabb lenni. Talán ki kell...
-Nem! Felejtsd el! Jól tudod hogy most szó se lehet egy kicsi lazításról se.-mordultam fel hirtelen a szavába vágva- Bocs...csak,tudod, nem tudok mostanában nyugodtan aludni. Lehet hogy ezért vagyok bambulékony. Rá se ránts!-és egy kacsintós mosoly keretében vállba böktem.
-Értem és tisztában vagyok vele. De ígérd meg hogy nem fogod magad a végletekig feszíteni!-nézett rám a kedvesség és szigorúság keverékével.
-Ígérem.-emeltem fel kezem,hogy a pillanatot még "ünnepélyesebbé" tegyem.Nem úgy látszott hogy túlságosan meggyőztem, de egy kicsit legalább megkönnyebbült. -Ja! és nem áll neked jól a szigorú kép, "apuci"! Nyújtottam ki rá nyelvemet, miközben elszaladtam,mire ő utánam rohant. Nem szereti ha apucizom,bár csak szemtelenkedni akarok egy kicsit. És az esetek többségében valami "végzeteset" akar tenni. Például halálra csikiz? Nem tudom,de inkább megfutamodom.
Amikor elértünk a futópadokhoz,megálltunk. Itt volt az ideje,hogy megkezdjem szokásos edzésemet. Természetesen Carlos is midig velem tart. Fittnek kell lennie,ha lépést akar tartani, velem. :P
*
*
*
Miután végeztünk az edzéssel, hazaugrottam hogy letusoljak és bekapjak valami harapnivalót. Korgó gyomorral nem célszerű riporterek elé ülni. Még a végén az jelenne meg az egyik címlapon hogy biztosan anorexiás vagyok...-.- Éhezik a bánat, nem én! ><
A ruha,amit a sajtótájékoztatóra akartam felvenni, már ki volt készítve. Egy könnyed nyári dress-t választottam. Fél perc alatt le tudtam venni, így ha késnék a próbáról, felgyorsítja az öltözést. Bár nem szándékoztam. Az a fél óra is soknak tűnik... -.-
Miközben én a saját teendőimmel voltam elfoglalva, menedzserem is keresett valami ehetőt,majd letelepedett a nappaliba, és hirtelen egy elég váratlan kérdéssel lepett meg.
-Kutyát szeretnél?
Pislogtam gyorsan egy sort,majd teljes harci díszben kiléptem a nappaliba. Akkor vettem észre hogy mennyire bámulja azt a rengeteg kisállatos újságot meg apróhirdetést, amit lassan már fél éve gyűjtök.
-Öhmm...gondolkozom rajta.
-Talán unatkozol?
-Miért kellene unatkoznom? Egyébként kérdésedre válaszolva nem,de úgy érzem kell még valaki ebbe a házba. Olyan...üres.
-Unatkoznod nem kell,csak gondoltam,ha egy szőrcsomó is belefér az életedbe akkor rengeted időd lehet-mondta mosolyogva. Na és megvan már a szerencsés?
-Próbálok olyan kutyust választani aki nem vesz igénybe túl sok időt. És azt hiszem igen. A közeli menhelyen találtam egy édes kis westiet! *.* Annyira aranyos és úgy megsajnáltam szegényt ahogy ott feküdt bezárva,teljesen magányosan.-néztem Carlosra boci szemekkel mire ő csak még jobban elmosolyodott.
-Arra gondoltam,hogy még a héten elhozom. És ha már a holnapi óráimat törölted,akkor reggel rögtön el is megyek érte.-ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve felajánlottam: ha szeretnéd,velem jöhetsz.
- Ha tényleg nem zavarok akkor megyek. Már amúgy is kíváncsi vagyok milyen szemei lehetnek. :P
-Igenis szép szemei vannak! Szebbek mint a tieid!-erre bevágtam a büszke durcis fejet.
-Ezt most vegyem sértésnek??-kérdezte miközben röhögött rajtam egy sort.
És miközben folytattuk az értelmes társalgást el is indultunk a sajtótájékoztatóra.

«

»