Nahát kössz. Annyira fenomenálisak vagytok!! Egytől egyig. Még szerencse hogy vannak kivételek...bár ez nem tudom hogyan lehetséges.

Annyira bírom hogy mindig én vagyok a hibás...meg a szerencsétlen... Nem is Ti, még véletlenül sem, mert Te is annyira tökéletesnek hiszed magad. Akkor meg menj hozzájuk és hagyj engem békén.

És lehet engem sürgetni,de mivan ha mégsem teszem? Mert én nem bank vagyok aki a tudást szolgáltatja. Ilyenkor persze tökéletesen megfelelek. Ők miért nem??

Chh...Annyira röhöghetnékem van. Mert ez már tényleg szánalmas. Még jó hogy jóban vagyunk...és így állsz hozzá? Akkor cseszd meg a hozzáállásod!

És rohadtul bosszant. Nem azért, amúgy nem haragudtam volna. De ez a némaságod..!!  Ilyenkor bezzeg hallgatsz!

Jó tudni hogy te is ilyen vagy. Aki az embert rögtön szarbanhagyja. És mindenféle jelzőt akasztgat rá. Mert lehet hogy te pusztán poénból, vagy érzelmek nélkül mondod, de a másik fél nem gép. És nagyon szarul esik.


...De van még ott egy hely... Téged várnak oda. Menj hát! Nehogy azt mondd én tartottalak vissza...

«

»