Rájöttem. Egyedüllétre "kárhoztattam". Bár ezt már előbb is tudtam, de most már kész vagyok.


Mindentől és mindenkitől.


 
Egyáltalán nem szeretem ha valamit kényszerítenek. Mondjuk nem mintha bárki más szeretné. De nekem már akkor elegem lesz ha csak megemlítik. (Ilyen például a "ki kellene takarítani, el kellene mosogatni..." etc. ) Alapból meg is csinálnám, de az egésztől kapásból elmegy a kedvem, ha ilyenmód közlik hogy ezt meg azt meg kellene csinálni. Na neeem...Persze egyből jön a "miért nem csinálod meg?" blabla, amitől végképp plafonra kerülök és végképp nem teszek eleget a kérésnek.
És utána természetesen én leszek a szemét, a rohadék, lusta gyerek,aki semmi másra nem jó csak hogy zenét hallgasson és púp legyen az emberek hátán.

Kijelenteném én nem vagyok az a fajta aki tűri a rendetlenséget, a koszt meg a bogarakat. ><  És ahhoz hogy ne legyenek bogarak, valamint ne legyen rendetlenség  ahhoz össze kell pakolni, ki kell takarítani.
És semmi bajon nincs a takarítással ha nem vágják a fejemhez enyhén alacsony cukorszintű, félig alvó állapotomban. -.-

De a mai nap pont ez volt a helyzet.

Na oké. De ha már takarítunk,hogy legyen benne valami jó is, természetesen közbe mit csinálok?- a változatosság kedvéért zenét hallgatok ><" Igen ám, de a gond csak az, hogy anya is takarítja a dolgozó szobáját, a konyhában a rádió megy, és persze nem kapcsolhatom ki mert anyáék finoman szólva "nem kedvelik" azt amit én hallgatok (ahelyett hogy örülnének h nem holmi fluormegespéé >< ), úgyhogy marha nagy kedvvel vágtam bele az egész portalanításba.
El lehet képzelni. Már alapból az hogy takarítani kell, de még hogy semmi élvezet ne legyen benne?!... És ilyen dolgoktól egyszerűen idegileg kikészülök. Még szerencse hogy anya fél percen belül befejezte a szobájának a takarítását... az idegi indexem 220-on állt és olyan szinten nem tűrtem hogy ott van, ami már durva.

1. Úúútálom, kimondhatatlanul rühellem ha bámulnak. Így is mindent elcseszek, de ha közbe még néznek is úgy 1000%.
2. Ha mégse csináltam volna meg, akkor apámtól jött volna a szokásos duma hogy: "majd 20 éves korodban ott fog megenni a retek!" -.- (bár 20 éves lennék -.-)
             Egyébként meg apukám nagyon tévedsz. Alig várom hogy elköltözzek végre és akkor meglátná,az, hogy nem mosogatok mindennap legalább 3x, nem mosok magamra, vagy nem állok anya felett miközben főz, egyáltalán nem azt jelenti hogy egy szerencsétlen nyomorék leszek ha a saját lábamra kell állnom. [Egyébként az ilyen embereket is nagyon bírom. Egyik percben még azon panaszkodik hogy alig hall rólam valamit,mert alig mozdulok ki a szobámból, utána meg úgy ismer belülről, hogy szinte minden gondolatomat tudja, sőt még a jövőmet is látja ><""" ]
3. Lehet hogy ez alapján,amit leírtam, egy undok kis izének tűnök, de nekem egyébként tényleg semmi bajom az emberekkel, csak ne akarnák az életemet helyettem megrendezni. Én tudom, érzem, hogy mikor jön el a dolgok ideje és abban a pillanatban meg is csinálom őket! Ez az, amire kedvesdrága szüleim még mindig nem jöttek rá, pedig már kemény 16 és fél éve ismernek.




De addig is irány Magadsziget, ahol csak én lakok és emberek nincsenek. Nincs senki aki megmondhatná hogy mit tegyek, csak lennék magamnak, nyugodtan.

«

»