...Abban a pillanatban csak a blogomat akartam...alig vártam hogy hazamenjünk,pedig éppenhogy csak megérkeztünk. Az összes érzelmet ki akartam írni magamból, ha már elmondani nem mondhattam.

Rettenetesen irigyeltelek. Én is olyan akarok lenni mint te. Persze nem mindenben,de ebben teljesen. Hogy mindenki ilyet vagy ehhez hasonlókat mondhasson rólam. Önző lennék? Lehet. De akarom, szükségem van azokra a szavakra...különben úgy érzem hogy teljesen felesleges.

...Bár láttam rajtad, zavarba ejtettek szavai. De ugyan kit nem? Én pedig csak örültem, hogy örültél.

Annyira egy egómániás vagyok. Néha már-már irtózom magamtól. Míg Te annyira végtelenül aranyosan lereagáltad az egészet, biztos az egekig fényeztem volna magam. Chh... Szánalmas. Miért nem vagyok olyan mint...? Csak néhanapján. Úgy megadnék érte bármit...

De ha már nem így van, engedd meg, hagy tanácsoljak valamit: Becsüld meg ezeket a szavakat!
     
         ...És tartsd többre magad! Hiszen van miért...

«

»