Mindenkinek vannak álmai. Kizárt, hogy ne lennének. Van aki kikiabálja, van aki csendben "elfolytja"/megtartja magának.

Nekünk, embereknek, viszont van egy olyan rossz tulajdonságunk miszerint szeretjük bele ütni a másik dolgába az orrunkat (itt persze jönnek a kivételek...), s teszünk róla, hogy az illető kikotyogja titkon dédelgetett vágyait...

De tegyük fel hogy mégsem mond semmit! Akkor viszont el kezdünk filozofálni, mi lehet az a nagy dolog, amit ennyire titokban kell tartani?

Gondolkoztatok már azon a szüleiteknek/ nagyszüleiteknek milyen álmai lehettek? Vagy ők a "nagy szocialista rendszer" miatt ebből kimaradtak?  Érdekes lenne megtudni...

De itt van a jelen, itt a korlátlan fantázia, nincs szocializmus, úgyhogy nekünk -mondhatni- mindent szabad. Legalább is tervezgetni. jóóó nagyokat.


Kedvenc elfoglaltságaim egyike az álmodozás. Olyan mindegy hol vagy mikor, gyakran elbóbiskolok és belegondolok, mi lenne ha... És ez valahogy mindig felcsigáz. Ilyenkor alig várom hogy az a 10 év elteljen és meglássam mi lett belőlem. Addig viszont van időm rengeteg jövőkép közt variálni.


Hologramos mütyürök, 500-zal söprő autók, midenféle high-tech cucc- sokaknak ez jut eszébe a 10, 20 évvel későbbről. Nem igazán hiszek benne, mint ahogy abban sem, hogy nálunk valaha is lesz euró...

Helyette inkább a költözésben hiszek. Valami jó, mozgalmas nagyvárosban, nagyszerű emberekkel, és sikeres munkával- ez tetszik. Megtanulnék vagy 5-6 nyelvet, és gyakran utazgatnék. Járnék lovagolni és jógázni, na meg persze meditálni is. Így megszületne a tökéletesen kiegyensúlyozott lelkibékém.

«

»